Mi a baj az „ügyes vagy” dicsérettel?

A világhírű pszichológus és a „Mindset: The New Psychology of Success” szerzője, Dr. Carol Dweck több évtizedes kutatást szentelt arra, hogy megvizsgálja a gondolkodásmód erejét a teljesítőképesség elősegítésében. Carol hangsúlyozza, hogy csak kétféle gondolkodásmód létezik: a fejlődés fókuszú (growth mindset) és a rögzült gondolkodásmód (fixed mindset). Dweck kutatásai azt bizonyítják, hogy bizony a fejlődés fókuszú gondolkodásmódra kell fókuszálni, azt felépíteni, a sikeres jövő érdekében.

Na de nézzük meg először, hogy mit is takar a fejlődés fókuszú és a rögzült gondolkozásmód

Aki fejlődés fókuszú gondolkodásmóddal rendelkezik, az hisz abban, hogy a tulajdonságok fejleszthetők és javíthatók. Elsődleges mozgatórugójuk a fejlődés, és elfogadják, sőt örömmel fogadják a kihívásokat. Úgy vélik, hogy erőfeszítésre van szükség a hasznos készségek kifejlesztéséhez és elsajátításához. Ezek a személyek kitartanak a nehezebb feladatok során, a kudarcot a tanulás lehetőségének tekintik, és élvezik a folyamatot, mert nem kizárólag az eredményre koncentrálnak.

Aki rögzült gondolkodásmóddal rendelkezik, úgy véli, hogy a tulajdonságok, készségek és képességek veleszületettek, statikusak és nem fejleszthetők. Elsődleges vágyuk az, hogy okosnak vagy tehetségesnek „tűnjenek”, ezért hajlamosak elkerülni a kihívásokat, hogy megőrizzék a „hírnevüket”, és fenntartsák a látszatot vagy a státuszukat. Amikor akadályokkal szembesülnek, az ilyen egyének valószínűleg könnyen feladják, vagy az önbecsülés megőrzése érdekében más embereket vagy tényezőket hibáztatnak.

A sikeres, boldog élethez elengedhetetlen a helyes gondolkodásmód korai kialakítása– írja Dweck. Ha a gyerekek megtanulják, hogy az erőfeszítések és a megfelelő stratégiák alkalmazása segíthet nekik abban, hogy jobban teljesítsenek, akkor megerősödnek, és még keményebben próbálkoznak. Amikor tudják, hogy az agyuk képes fejlődni, magabiztosabbak, rugalmasabbak lesznek, és nem félnek a kudarctól! Ez pedig későbbi felnőtt életükre és sikereikre is kihat.

Hogyan tudjuk gyermekeinket a fejlődés fókuszú gondolkodásmód felé terelni?

1. Bátorítsuk őket, de a megfelelő formában

Itt először is különbséget kell tennünk a bátorítás és a dicséret között, mert sokszor szülőként úgy gondoljuk, hogy a kettő egy és ugyanaz. A dicséret a természetesnek vélt tehetségekre összpontosít, és olyan kijelentések formájában jelenhet meg, mint „Milyen jól csináltad, nagyon okos vagy”, „Te egy született tehetség vagy”.

Ehelyett a szülőknek a folyamatokra vagy az erőfeszítésre kell koncentrálni: „Hű, úgy látom nagyon keményen dolgoztál, hogy elérd azt a rágókát”, vagy „Észrevettem, hogy először félve másztál fel a mászókára, de minden erődet és bátorságot felhasználva, felmásztál a csúcsára”. Ha a gyermekek figyelmét az erőfeszítésre és/vagy a folyamatra irányítjuk, az segít, hogy gyermekünk később is sikeres legyen az életben.

Gondoljunk csak bele, mikor munkahelyünkön egy prezentáción dolgozunk hetekig és a főnökünk annyit mond rá, hogy „szép munka”, nem igazán érezzük, hogy valóban értékel minket és a belefektetett energiánkat.

2. Ne oldjuk meg a gyerekek helyett a nehézségeket

Talán ez az egyik legnehezebb, hogy ne csináljuk meg a feladatot gyerekünk helyett, mikor látjuk, hogy kezd frusztráltá válni. Mondjuk tegyük fel, hogy csecsemőnk azon dolgozik, hogy egy kör alakú puzzle-t beillesszen a helyére, azonban látjuk, hogy nem megy neki és kezd frusztráltá válni. Azzal, ha odamegyünk és beillesztjük helyette azt az üzenet kapja, hogy „ neked nem ment volna, ezért majd én megcsinálom helyetted”. Azonban, ha odamegyünk és azt mondjuk neki: „látom, hogy kezdesz frusztráltá válni, mi lenne, ha picit itt hagynánk és később megpróbálnánk újra?”. Ezzel teljesen mást üzenünk, mint az elsővel, hiszen tudjuk és bíztatjuk, hogy képes megoldani a „feladatot”, csak meg kell újra próbálni.

3. Minél korábban kezdjük annál jobb

Az első kérdése, ami ilyenkor felmerülhet a szülőben „mikor kezdjük el ezt a gondolkodásmód támogatását?”. Erre az a legjobb válasz: minél előbb, annál jobb. Nem csak a csecsemő miatt, hanem elsősorban mi, szülők miatt, hiszen nekünk is át kell állni arról, hogy minden kisebb ügyességnél azt mondjuk, hogy „ügyes vagy”. Illetve, hogy megtanuljunk segíteni a nehézségeken átlendíteni a gyermeket és nem megoldani helyette.

Kutatás a tanulmány mögött

Dweck egy általános iskolás osztályban is tanulmányozta az elméletét. Az osztályt 2 csoportra osztották és mindkettő csoportnak különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk. Az első csoportban lévő gyereket megdicsérték, mikor végeztek a feladatokkal: „de ügyes vagy”, „hogy te milyen okos vagy”. A második csoportban lévő gyerekeket pedig bátorították, mikor végeztek: „biztos nagyon keményen dolgoztál, hogy megold ezt a feladatot”. Tehát itt a folyamatra és magára a munkára összpontosítottak és nem az eredményre.

Jött a következő kör. Mindkettő csoportban lévő gyerekek kaptak 2 új feladatot instrukciókkal. A tanárok mondták nekik, hogy válasszanak a két feladat közül, az egyik nehezebb, de sokat lehet tanulni, miközben megoldják, a másik feladat viszont könnyebb. Az első csoportban, ahol dicsérték a gyerekeket, a jelentős többség a könnyebb feladatot választotta. A második csoportban, ahol bátorították a gyerekeket, ott pedig a jelentős többség a nehezebb feladatot választotta.