Simone Davies, a The Montessori Notebook blog szerkesztője tökéletes összefoglalta, mindazt, amit a megfigyelésről tudnunk kell.
Mi az a megfigyelés?
A megfigyelés a gyermek ‘tudományos szemlélete’. Dr. Montessori arra használta a megfigyelést, hogy lássa, mi az, ami működik, mi az, ami igazításra szorul, hogy felismerje az akadályokat, és hogy valóban meglássa a gyermek valódi természetét, motivációját és lehetőségeit.
A megfigyelés tehát egy eszköz számunkra, hogy jobban megértsük a gyermekünket, hogy az ő szemével lássuk a világot, és hogy valóban úgy nézzük őt, hogy hogyan tudjuk a legjobban támogatni.
Hogyan kell megfigyelni?
Képzeljük el, hogy még soha nem találkoztunk a gyermekünkkel, legyünk figyelmesek, és írjuk le (vagy jegyezzük meg) objektíven mindent, amit látunk.
Az obejktív, tárgyilagos megfigyelés azt jelenti, hogy csak azt rögzítjük, amit látunk – nem az elemzéseinket, gondolatainkat, előítéleteinket vagy ítéleteinket.
Ez lehetővé teszi számunkra, hogy friss szemmel lássuk a gyermekünket.
Amit megfigyelhetünk:
- finommotorika: hogyan mozgatja a kezét/ujjait, hogyan tartja és viszi a tárgyakat, ceruzát stb.
- nagymotorikus mozgás: hogyan végez nagyobb mozgásokat a testével, hogyan ül, áll, egyensúlyoz stb.
- kommunikáció: hangok/szavak/mondatok, nonverbális kommunikáció stb.
- szociális fejlődés: interakciók veled/másokkal és megfigyelések rólad/másokról.
- kognitív fejlődés: mit tanul, mit igyekszik elsajátítani, mi iránt mutat érdeklődést stb.
- érzelmi fejlődés: pl. mitől nevet, sír, dühös, frusztrált stb.
- önállóság és együttműködés
- evés: aktív vagy passzív, hogyan használja az evőeszközöket.
- alvás: hogyan alszik el/ébred fel stb.
- önmegfigyelés: mit mondunk, teszünk, hogyan reagálunk vagy válaszolunk.
A megfigyelés típusai:
Dönthetünk úgy, hogy egyszerre egy dologra koncentrálunk, például megnézzük a finommotoros és a nagymotoros mozgását, és felírunk mindent, amit ezen a területen megfigyelünk.
Vagy készíthetünk futó feljegyzést, ahol leírunk mindent, amit csinál, beleértve a mozgást, a nyelvet, a kognitív fejlődést, a szociális fejlődést stb.
Hasonlóképpen, ha probléma van a harapdálással, lökdösődéssel, dobálással, akkor erre összpontosíthatunk, és megfigyelhetjük, hogy ez a nap melyik szakában fordulhat elő, az érintett gyermekek életkora, éhes-e, mit próbál kommunikálni stb.
5 ok a megfigyelésre:
- Friss szemmel látjuk a gyermeket, elfogultság, előítéletek vagy akár elemzés nélkül, így jobban megértjük őt – lássuk és fogadjuk el őt olyannak, amilyen.
- Ha ezt rendszeresen megtesszük, figyelmesek lehetünk a legapróbb fejleményekre is.
- Segít nekünk meglátni a teljes képet gyermekünkről.
- Segít, hogy tudatosabbá váljunk abban, hogy milyen tevékenységeket kínáljunk a gyermekünknek otthon – nézzük meg, milyen fogási mintát gyakorol, milyen a kommunikációja, milyen durva nagymotoros mozgást ösztönözzünk stb.
- lehetővé teszi számunkra, hogy teret adjunk a gyermeknek az önálló munkára, mielőtt közbelépünk, hogy segítsünk.
Forrás:
Simone Davies -The Montessori Notebook
