A szenzoros tevékenységek nagyon fontos szerepet töltenek be az első években, mivel a baba, kisgyermek érzékszervi stimulálása elengedhetetlen az agy fejlődéséhez. Ezek a tevékenységek erősíthetik az érzékszervekkel kapcsolatos szinapszisokat (idegsejtek találkozásait) és funkciókat. (Ezeket nevezzük felfedezésen alapuló plaszticitásnak1/ neuroplaszticitásnak2.) A gyermekeket ki kell tenni ahhoz különböző érzékszervi tapasztalatoknak, hogy egy fiatal agy kifejlessze a megfelelő érzékszervi feldolgozási képességeket. Ezen érzékek közül sok optimálisan fejlődik (, ha nem csak) a kritikus periódusnak nevezett időablakban. A legtöbb kritikus periódus a születés utáni első években tapasztalható, és ezért az érzékszervi játék különösen fontos a kisgyermekek számára. Ezek a szenzoros tevékenységek azonban nem csak a csecsemők és a kisgyermekek számára fontosak, hanem az óvodások és az iskolás gyerekek számára is. (Ez az elképzelés nem változik azonban az életkor előrehaladtával, még a felnőttek is több információt tartanak meg, ha több érzék is részt vesz az információ szerzésben!)
Az érzékszervi felfedezéssel történő tanulás természetes módon jön létre a csecsemőknél és a kisgyermekeknél. Felnőttként érzékszerveink olyan létfontosságú információkat nyújtanak számunkra, amelyeket a döntéshozatalban naponta számos alkalommal használunk. Lehet, hogy ezt a képességet természetesnek vesszük, és alig vesszük észre, de éppen ezért olyan fontos a gyermekek segítése, hogy megismerjék saját érzékeiket.
Szóval mi is az a szenzoros játék?
A dolgok megtapintása és textúráinak érzése az, amit az emberek gyakran a szenzoros foglalkozáshoz társítanak, de ennél sokkal többről van szó.
A szenzoros játék magában foglal minden olyan tevékenységet, amely stimulálja a kisgyermek tapintásának, szaglásának, ízlelésének, látásának és hallásának érzékét, valamint mindent, ami mozgást és egyensúlyt von maga után.
Néhány példa a kezdéshez:
- Szenzoros játék csecsemőknek: buborékot fújni és nézni, ahogy a buborékok lebegnek, és ahogy a bőrükön landolnak, vagy színes papírt összegyűrni, hogy hallják a zajt, megérezzék a kontúrokat és lássak, hogy a formák változnak.
- Szenzoros játék kisgyermekek számára: a zseblámpa által létrehozott fény és árnyék megfigyelése különböző formájú vagy méretű tárgyakon, vagy a színek, minták keveredésének megfigyelése, miközben ujjfestéssel vagy szivacsfestékkel játszanak.
A legegyszerűbb módja azonban, hogy segítsünk a gyermeknek az érzékeik ’aktiválásában’, ha kint játszunk a természetben, ami tele van színnel, mozgással, textúrákkal, hangokkal és szagokkal.
A szenzoros tevékenység előnyei
Amellett, hogy nagyon szórakoztatóak és érdekesek a szenzoros tevékenységek a csecsemők és kisgyermekek számára, ösztönzik a gyermekeket a felfedezésre. Ezenkívül ezek a tevékenységek támogatják a gyerekeket a megfigyelés, a hipotézis kialakításának, a kísérletezés és a következtetések „tudományos módszerének” alkalmazásában.
Ezek a tevékenységek ugyanakkor lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy finomítsák a különböző érzékszervi információk küszöbét, segítve az agyukat, hogy erősebb kapcsolatokat teremtsenek az érzékszervi információkkal, és megtanulják, melyek hasznosak és melyek kiszűrhetőek. Például egy gyermek nehezen tud játszani más gyerekekkel, ha túl sok minden történik a környezetében. A szenzoros tevékenységek révén a gyermek megtanulhatja elzárni a nem fontos zajokat, és arra a játékra összpontosíthat, amelyet a társával játszanak.
Egy másik példa: egy olyan gyermek, aki különösen érzékeny és „nyűgös” a nedves textúrájú ételeknél, például a spagetti fogyasztásánál. A szenzoros foglalkozások segíthetik a gyermeket abban, hogy megérintse, megszagolja és játsszon a textúrákkal egy olyan környezetben, ahol nincsenek elvárások(…tehát nem „kell” megennie). Amint a gyermekben kialakul a bizalom és a megértés a textúrák iránt, segíteni fog az agynak a pozitív útvonalak kiépítésében, ami azt erősíti meg benne, hogy biztonságos az étellel való kapcsolat.
A szenzoros tevékenységek tehát többek között a következő előnyökkel bírnak:
- Segítenek az idegsejtek közötti kapcsolatok kiépítésében
- Ösztönzik a motoros készségek fejlesztését
- Támogatják a nyelv fejlődését
- Ösztönzik a „tudományos gondolkodást” és a problémamegoldást
1„A plaszticitás a központi idegrendszer egyik kiemelkedő jelensége, mely lehetővé teszi különféle készségek elsajátítását, az információ megőrzését, a neurális hálózatok átszerveződését a környezeti ingerre adott válaszként, és hozzájárul az agyi és gerincvelői sérülésekből való felépüléshez. Vagyis az agy anatómiai és funkcionális változásra való képességét nevezzük plaszticitásnak.”
2„A neuroplaszticitást agyunk azon jellegzetes folyamatára alkalmazzuk, amely képessé tesz minket arra, hogy tapasztalat hatására módosítsuk egy adott neurális hálózat funkcióját, így a tapasztalat hatása közvetett módon szabályozza az egyén érzéseit, gondolatait és viselkedését. Ezek a változások mind molekuláris, mind strukturális szinten megjelennek a környezeti ingerekre adott válaszként, és főként különféle képalkotó eljárások segítségével vizsgálhatók.”
Forrás:
Diamond M. (2001): Response of the brain to enrichment. An Acad Bras Cienc, 73(2), 211-220.
Doidge, N. (2007): A változó agy. Budapest: Park Könyvkiadó
Elardo R., Bradley R., Caldwell BM. (1975): The Relation of Infants’ Home Environments to Mental Test Performance from Six to Thirty-Six Months: A Longitudinal Analysis. Child Development, 71.
Falkenberg T., Mohammed AK., Henriksson B., Persson H., Winblad B., Lindefors N. (1992): Increased expression of brain-derived neurotrophic factor mRNA in rat hippocampus is associated with improved spatial memory and enriched environment. Neuroscience Letters, 153-156.
Gauvain M, Cole M. (2018): Readings on the Development of Children. 5th ed. Worth Publishers.
Goodstart Early Learning (2016): Exploring the benefits of sensory play.
Hensch TK. (2005): Critical period plasticity in local cortical circuits. Nat Rev Neurosci, 877-888.
Howard-Jones P., Taylor J., Sutton L. (2002): The Effect of Play on the Creativity of Young Children During Subsequent Activity. Early Child Development and Care, 323-328.
Johnston, M.V. (2009): Plasticity In The Developing Brain: Implications For Rehabilitation. Developmental Disabilities Research Reviews, 15, 94-101.
Kalia, M. (2008): Brain development: anatomy, connectivity, adaptive plasticity, and toxicity. Metabolism Clinical and Experimental, 57 (Suppl 2), 2-5.
Pellegrini AD. (1980): The relationship between kindergartners’ play and achievement in prereading, language, and writing. Psychol Schs, 530-535.
Rosenzweig MR, Bennett EL. (1996): Psychobiology of plasticity: effects of training and experience on brain and behavior. Behavioural Brain Research, 57-65.
